Egy budai kávéház teraszán ülünk Mátyás Imolával és élvezzük a napsütést a finom jeges kávét miközben az ember belső boldogságáról, boldogulásáról beszélgetünk.....

Figyeltelek, ahogy érkezel. Tele vagy energiával, vitalitással, majd kicsattansz a jókedvtől.

Nincs nehéz dolgom, jól érzem magam a bőrömben.

Jó ezt látni, hallani, mivel nem ez az általános napjainkban. Elég csak itt és most körbepillantani.

Igen, sajnos ebben igazad van. Ott az a harmincas nő velünk szemben. Legalább tíz méterre
van tőlünk, de tisztán hallom, ahogy a meséli a szemben ülő barátnőjének a munkahelyi gondjait,
miközben, dühtől lángol a feje. Vagy az a joviális, üzletember figura, két asztallal arrébb, aki
mindent elkövet, hogy higgadtnak tűnjön a telefonban, de mi innen is látjuk, hogy mennyire
kidagadnak az erek a nyakán és az egész testbeszéde arról árulkodik, hogy mindjárt felrobban az idegtől.

Épp ezért szembetűnő ennyire a te kiegyensúlyozottságod, mert én is azt látom, itt már
nem arról van szó, hogy bumm, van egy rossz napunk. Ez más. Valamiért megfordultak a
pólusok, felcserélődtek a fontossági szerepek hangsúlyai az egyénben.
Ebben, teljes mértékben igazad van, de...

A "de" mindig nagyon fontos.

Sokan vannak, akik nem találják a helyes utat. Rengeteg ember volt már olyan helyzetben, hogy azt érezte, már nem bírja tovább a munkahelyén. Ez az a pillanat, amikor mindenki váltani szeretne. Általában két dolog történik ilyenkor.
Hirtelen felindulásból történő felmondás, vagy a halogatás elkezdése.

Pontosan. A két legnagyobb hiba, amit egy ember elkövethet ebben a helyzetben. Fontos lenne végig gondolni, hogy valójában mivel is van problémánk. A munkahelyünkkel, vagy azzal, amit ott csinálunk nap, mint nap.

Márpedig ezt rendszeresen összemossák az emberek.

Igen, mert kevesen szánnak időt arra, hogy reálisan végig gondolják a saját helyzetüket. Mert
dolgozni igen is jó! Szerves része az életünknek, ami előre visz minket. Meg kell találni benne
a boldogságunkat.
Ahogy egy finom étel, egy jó film, egy várva várt utazás vagy a szeretkezés is örömet okoz,
generál. A munkánkat is el kell tudnunk juttatni erre a szintre. De ezért nekünk is tenni kell,
nem várhatjuk el, hogy az élet esetlegesen megoldja helyettünk.

Váltani is tudni kell?

Váltani és változtatni. Senki sem állítja, hogy egyszerű.

Gondolom a szőke herceg fehér lovon gyakoribb! Mert azaz egészséges.

A jeleket kell észrevennünk és önmagunknak nem hazudva, reálisan értékelnünk. Számtalan dolog van, ami egy embert óhatatlanul érint a munkájában vagy a munkahelyén. Ezért kell őszintének lenni saját magunkkal. A munka nagyon fontos, de önmagunkat nem áldozhatjuk fel érte, mert különben soha nem találjuk meg benne a saját boldogságunkat. A nélkül meg nem sok értelme van az életünknek.

Térjünk ki azokra a jelekre, amik már előre jelzik a váltás, változtatás szükségességét.

Sok esetben a szervezet jelzi, hogy eddig és ne tovább! Pár hét betegállomány után, hajlamosak vagyunk a következő tüneti megjelenésig átlépni ezen a problémán. Vagy, amikor felteszi magának a kérdést az ember: Mit is keresek én itt?

A legtöbb munkáltatónál erős problémafaktorként kezelik a gyerekkérdést, ami egy
anya számára nem a legszerencsésebb állapot.

Szerintem egy épeszű szülő előbb tanítja meg a gyerekeit, halat fogni, mint halat enni. Így a elmerülő napi problémákat is meglehet oldani, ha valósan figyelünk egymásra. De beszélhetnék a fásultságról, mikor a munka már nem több, napi rutinnál. Esetleg szót ejthetnénk arról is, amikor már elegünk van a munkatársaink privát problémáiból, vagy külső-belső gátak nem teszik lehetővé számunkra az előrelépés lehetőségét, holott keményen megdolgoztunk ezért az elismerésért.
Rengeteg olyan szituáció adódhat akár naponta is, ami gátolja, gátolhatja a boldogságunkat, boldogulásunkat. Ezért nagyon fontos törekednünk arra, hogy saját magunkkal jóban legyünk. Amennyiben elbizonytalanodunk a helyzetünk
megítélésében, ne féljünk külső segítséget kérni, mert a legtöbb esetben katalizátorként működik az egyén életében.

És miből meríted az erődet?

17 éves korom óta dolgozom. Menet közben jöttem rá arra, hogy több vagyok, sokkal többre vagyok képes annál, mint amit épp csinálok. Figyeltem önmagamra és arra, hogy mit is szeretnék valójában.

Úgy veszem ki a szavaidból, hogy inkább cselekvés orientált vagy.

Merek álmodni, változni és tenni azért, hogy jobb legyen. Nem keresek kifogásokat, hogy már megint miért nem csináltam azt, amit megálmodtam, elterveztem. A legfontosabb, hogy tudjuk meg mit is szeretnénk, ha kell, kérjünk hozzá segítséget. A segítőnkkel közösen keressük meg a megvalósulás lehetőségeit. Alázattal tanuljunk, használjuk, gyakoroljuk és élvezzük a tudásunkat. Így pénzünk, elismerésünk és sikerélményünk is lesz egyszerre.

Az interjút lejegyezte:  Varga Attila, 2017 nyarán.